Téralakítás:

Alaprajz: kereszt.
A gótikus építészet stílusjegyei: a jellegzetes tér- és tömegalakítás, a szerkezeti rendszer és a részletformák a nagy francia székesegyházakon alakulnak ki. Téralakításukban a legfôbb törekevés a román stílusban kiérlelôdött alaprajzi elrendezés és felépítés továbbfejlesztése: a térrészek egyesítése áttekinthetô, magasba törô, erôsen bevilágított téregyüttessé.
A térelrendezés általában hosszanti.
A többhajós térrészek általában bazilikás felépítésuek. Az egységesebb teru csarnoktemplomok (és terem templomok, amik fôleg Kelet- és Közép- Európában voltak elterjedve), bár egyes vidékeken korán is elôfordulnak, a kolduló rendeknél és a késôi polgári gótikában válnak gyakorivá.
A hajók térarányai általában igen karcsúak. A fôhajók magassága a francia székesegyházakban a szélesség két-háromszorosa. Kelet és Közép-Európában zömökebbek.
A terek lefedése túlnyomó részben boltozatos, kezdetben hatsüveges, majd gótikus keresztboltozat. Angliában korán megjelennek a bordák szaporításával kialakuló, a boltmezôket egységbe fogó csillag- és hálóboltozatok.

Szerkezetek:

A gótika a csúcsív és a bordás keresztboltozat felhasználásával és továbbfejlesztésével alapvetôen új, egységes szerkezeti rendszert hozott létre. Megteremtette a nagyméretu, magasbatörô terek áttekinthetô, fénnyel elárasztott együtteseinek kialakításához a viszonylag könnyu boltozatokat hordó és így karcsú támaszokkal megoldott vázas szerkezeti felépítést.

A teherhordó szerkezeti váz részei a boltsüvegek terhét hordó boltozati bordák. Igyekeztek kiküszöbölni a keresztboltozat négyzetes alaprajzának kötöttségét. Ezek a törekvések hozták létre a csúcsíves gótika keresztboltozatát. Ennek homlok- és átlós ívei csúcsívesek, így oldalnyomásuk kisebb. A csúcsíves homlokívek egyúttal lehetôvé tették, hogy keresztboltozatok téglalap alaprajzzal épülhessenek.

Kialakítják a fiókos dongaboltozatot. A késôi gótikában a vízszintes vetületben egyenes bordákat két irányban hajlított, szeszélyesen ívelô vonalvezetésu bordázat váltotta fel.

A rendkívül karcsú határoló falak, ill. az egyre nagyobb nyílásokat közrefogó keskeny faltestek nem voltak elegendôk a boltozatok oldalnyomásának felvételére. Ezért ezeket a boltvállak tengelyében a falsíkra merôleges támpillérekkel támasztották meg és merevítették. Kelet és Közép-Európában a támív elmarad, a támpillér az épület belsejébe kerül.

A gyakran igen nagy méretu ablaknyílásokat színes üvegezéssel zárták el