T�l. H�feh�r mozdulatlans�g minden�tt. Az �gak ny�gve hajolnak meg a h� s�lya alatt, a szarvasok n�ha panaszosan b�d�lnek bele a n�mas�gba, amikor a j�gg� dermedt krist�lyok belemarnak a l�bukba, kicsikarva t�l�k a v�r meleg�t, hogy megkezdhess�k �tjukat a neml�tbe.

Satax �vatosan l�pkedett a bokrok k�z�tt. Igyekezett min�l kevesebb zajt csapni, n�ha-n�ha m�gis huppant m�g�tte egy kisebb adag h�, amit el�vigy�zatlans�g�val vert le az �gakr�l. A sz�l orgon�lt a f�k csupasz �gai k�z�tt, a fiatal nier vad�sz pedig szorosabban markolta meg l�ndzs�j�t.

Anyja szerint nem j� ilyenkor az erd�ben j�rni. Fel�brednek a szellemek, ha a telihold ilyen k�zel sompolyog a vil�ghoz, �s ha a haland� a halhatatlanok k�z� keveredik, annak j� v�ge nem lehet. Satax csak mosolygott, mikor vissza akart�k tartani tegnap este, de most �gy �rezte, hogy a f�lelem kem�ny t�sk�i lassan a lelk�be m�lyednek.

Ijedten kapkodta jobbra-balra a fej�t, minden egyes kis neszre megtorpant. Azt�n egy id� ut�n megd�h�dve saj�t gy�vas�g�n, er�lyesen a h�ba k�p�tt, v�ll�ra vetette a l�ndzs�t, �s tov�bb indult az etet� fel�.

A falu vad�szainak kedvelt leshelye volt az etet�. Ide hordt�k ki azt a szalm�t, amit a vad�llatok etet�s�re sz�ntak, �s olykor bizony inn�t k�vett�k m�rf�ldeken �t a vad nyom�t, mire el tudt�k ejteni. �ratlan szab�ly volt, hogy az etet� k�rny�k�n nem lehet vad�szni, hiszen az �llatok nem ostob�k, s ha egy bizonyos helyen t�l gyakran arat k�z�tt�k a hal�l, akkor eltisztulnak onn�t.

M�r nem lehetek messze. - gondolta Satax, �s �jra �vatosabban haladt tov�bb. Jobb k�z fel�l villan�snyi tiszt�s ny�lt a f�k k�z�tt, a sz�l �r�lt t�ncos m�dj�ra kavarta a havat. J�gszellem. - szor�totta �ssze a fi� sz�v�t a f�lelem, azt�n fej�t lehajtva igyekezett min�l el�bb maga m�g�tt hagyni a tiszt�st.

A fekete t�rzsek lassan �jszak�t �lmodtak. A nap lenyugodott valahol messze, a f�k �gainak alj�r�l pedig, ak�r ha szurok hullana, lesz�llt az �j. Satax megpr�b�lta megkeresni a hold f�nyl� korongj�t, de a meztelen �gak olyan s�r� h�l�t alkottak, hogy azt b�rmelyik hal�szember megirigyelte volna. Kifogt�k a vad�sz szeme el�l a f�nyt, akinek esz�be jutottak az �reg Gnis ap� mes�i.

Az ilyen hossz� t�li est�ken gyakran gy�lt �ssze a falu fiatals�ga Gnis ap� h�z�n�l, hogy forr� tejet, esetleg csal�n level�b�l f�tt te�t iszogatva hallgass�k a mes�it. Gnis ap� m�r t�bb, mint hatvan tavaszt l�tott, s b�r a feln�ttek szerint csak egy csavarg� volt, a fiatalok �gy tekintettek r�, mint egy h�sre. A val�s�gban Gnis ap� ifj� �veiben el�sz�r katonak�nt, majd �ton�ll�k�nt kereste a kenyer�t, de ez mit sem vont le azoknak az �lvezetes t�rt�neteknek az �rt�k�b�l, melyekkel az ifjakat sz�rakoztatta.

A mes�k t�bbnyire az erd�r�l, �jszak�r�l, vagy valamelyik t�voli orsz�g gazdags�g�r�l, fura szok�sair�l sz�ltak, de nem egy alkalommal bukkantak fel var�zsl�k, vagy ak�r elfek, s a t�rt�net v�g�re a fi�kban mindig l�ngra kapott a v�gy, hogy miel�bb elhagyhass�k sz�leik h�z�t, �s saj�t maguk tapasztalhass�k meg, mi igaz a mes�kb�l.

Gnis ap� mes�lt a lycanokr�l is. A lycanok emberi testben rejt�z� farkasszellemek. Nem farkasemberek, �s nem is v�rfarkasok. A v�rfarkas nem tudja kord�ban tartani �szt�neit, s m�g a telihold el�rkezt�vel v�rengz� vad�llatt� v�lik, addig az id�pontig jobb�ra �rtalmatlan. A farkasemberek tal�n csak a mes�k sz�l�ttei. Azt tartj�k r�luk, hogy emberi test�k ellen�re egy farkas �rz�kszerveivel rendelkeznek, �s besz�lni tudnak az �llatok nyelv�n. T�bbnyire visszah�z�d� emberek, de kit�n� vad�szok �s erd�j�r�k v�lnak bel�l�k. Ha b�k�n hagyj�k �ket, mindenkire vesz�lytelenek.

A lycanok embernek sz�letnek. Ha a b�ba nem veszi �szre, hogy a szem�k pupill�ja a sz�let�s pillanat�ban nem kerek, hanem hossz�ban has�tott, fel is n�hetnek emberk�nt, hisz ez a pupilla-jellegzetess�g alig n�h�ny percig marad csak meg. Azonban, amikor egy lycan bet�lti a tizenk�t �ves kor�t, hirtelen elt�nik. Apja-anyja, akik addig szeretettel nevelt�k, f�l�r�lten keresg�lik majd a gyereket, a lycan azonban nem akarja, hogy megtal�lj�k. Az erd� m�ly�re veszi be mag�t, s addig k�borol, am�g egy farkassal nem tal�lkozik. Hogy ezek ut�n mi j�tsz�dik le a m�r csak f�lig ember �s a farkas k�z�tt, senki nem tudja.

Egy azonban t�ny. Legk�zelebb, amikor az elk�dorgott gyerek el�ker�l, s szeret� sz�lei a kebl�kre �lelik, m�r nem azt a fi�t vagy le�nyk�t kapj�k vissza, aki n�h�ny napja - de lehet, hogy csak n�h�ny �r�ja! - elk�dorgott t�l�k. A lycan kifejl�d�tt, �s m�r csak a h�v�sra v�r, amellyel a falka r�sze lehet.

Mindezek �tfutottak Satax fej�n, azt�n egy legyint�ssel elhessegette a komor gondolatokat. Az etet� m�r eg�sz k�zel lehet, gondolta, ez�rt azt�n lassabban l�legzett, �s igyekezett sz�lir�nyba ker�lni, hogy a szag�t ne az esetleg ott l�v� �llatok orr�ba sodorja a sz�l. L�bai alatt halkan roszogott a h�, Satax �gy �rezte, minden egyes roppan�s egy ki�lt�s a sz�lben.

V�g�l csak elfogytak a f�k, s a fiatal vad�sz egy g�cs�rt�s t�rzsh�z lapulva megpillantotta az etet�t. F�b�l t�kolt kis �p�tm�ny volt, mindk�t oldal�r�l szalmak�tegek l�gtak. K�r�l�tte mindenhol szarvas-, �z-, �s vaddiszn�nyomok, de egyetlen �llat sem. Satax k�rben�zett, �s n�h�ny l�p�snyire jobbra megl�tott egy f�t, amire viszonylag k�nyelmesen fel tudott m�szni. L�ndzs�j�t a h�t�ra k�t�zte, s hamarosan m�r ott �ld�g�lt nyolc l�b magasan egy �gvill�ban. K�nyelmesen nekid�lt a t�rzsnek, azt�n pillant�s�t a holdra emelte, �s �jra Gnis ap� jutott esz�be.

Az �reg azt is mes�lte a lycanokr�l, hogy mindig falk�ban j�rnak, �s kedvenc zs�km�nyuk, b�rmily hihetetlen is - az ember. Ha valahol mag�nyos utaz�ba botlik b�rmelyik is a falka ter�let�n, pillanatok alatt jelt tud adni a t�bbieknek, s alig fert�ly�r�n bel�l m�r �gy k�vetik a kiszemelt zs�km�nyt, hogy annak sejtelme sincs r�la, milyen kev�s v�lasztja el Zuneer birodalm�t�l. Azt, hogy mikor t�madnak, vagy nem t�madnak, senki nem tudja. Tal�n, mivel a lycan emberi �rtelemmel rendelkezik, egyszer�en a vez�r szesz�lye d�nti el, hogy kib�l lesz �ldozat, �s ki mes�lheti el, hogy tal�lkozott vel�k.

Satax annyira elmer�lt gondolataiban, hogy j�n�h�ny pillanattal k�s�bb tudatosult benne az, hogy egy szarvas baktatott ki a tiszt�sra. Fejedelmi agancsa volt, s �gy is viselkedett, mint egy uralkod�. G�g�s pillant�ssal m�rte fel a tiszt�st, azt�n mintha csak az �v� lenne az erd�, kis�t�lt a hold f�ny�re, �s k�nyelmesen enni kezdett. Satax a t�vols�got m�regette, kez�ben dob�sra k�szen tartotta a l�ndzs�j�t.

Ismerte a t�rv�nyt, hogy nem lehet az etet�n�l vad�szni, de csal�dja m�r hetek �ta �hezett. A gyenge term�st is elverte a ny�ri j�ges�, emiatt azt�n az �llatokat is id� el�tt le kellett v�gni, hiszen nem tudt�k mivel etetni �ket. A h�s is hamar elfogyott, s most m�r csak a szomsz�dok �s a rokonok j�indulat�nak volt k�sz�nhet�, hogy id�nk�nt ker�lt egy-k�t szelet a fak�regb�l k�sz�lt k�sa mell�.

Satax apja p�r �ve egyed�l vad�szott egy megvadult medv�re. Mikor t�bb nap m�lva sem ker�lt el�, a falusiak keresni kezdt�k, de csak n�h�ny rongydarabot tal�ltak meg a ruh�j�b�l. Ez�rt azt gondolt�k, hogy megt�rt m�r Zuneerhoz, �desanyja is meggy�szolta apja hal�l�t. B�r alig m�lt harmincesztend�s, mikor egyed�l maradt, nem ment �jra f�rjhez, hanem egyed�l nevelte Satax-ot, meg n�gy kisebb le�ny�t. A fi� �gy �rezte, hogy neki kell most m�r �tvennie a csal�df� szerep�t, gondoskodnia kell �lelemr�l testv�rei �s anyja sz�m�ra. Ez�rt indult h�t �tnak, �desanyja minden k�ny�rg�se ellen�re.

Tiszt�n hallatszott, ahogy a szarvas a szalm�t eszegette. Satax sz�j�ban m�r �sszefutott a ny�l, arra a gondolatra, hogy micsoda �zletes pecseny�t tud majd �desanyja s�tni, ha v�gre hazaviheti ezt a tem�rdek h�st. A fejedelmi vad azonban egyszer csak hirtelen megdermedt, �s a leveg�be tartotta az orr�t.

Satax rettegett, hogy elvesz�ti a zs�km�ny�t, ez�rt azt�n �vatlanul megmoccant, hogy jobb helye legyen a dob�shoz. Ruh�ja azonban megakadt a fak�regben, �s most hangos reccsen�ssel kiszakadt. A szarvasnak t�bb sem kellett, mint a vill�m fordult meg, �s vetette mag�t a f�k k�z�. Sok�ig lehetett hallani, ahogy t�rtet az erd�ben, majd egy panaszos b�d�l�s, �s csend.

A vad�sz �rtetlen�l �lt a fa�gon. Nem �rtette, hogy mi�rt dermedt meg a szarvas, azt pedig m�g kev�sb� �rette, hogy mi volt a panaszos b�d�l�s. F�lelt, h�tha meghallja valahol a farkasok �nek�t, mert arra gyanakodott, hogy tal�n falka j�r a k�rny�ken. M�g gratul�lt is mag�nak, hogy milyen j�l tette, hogy f�ra m�szott, hisz ide a farkasok nem tudj�k k�vetni, azt�n…

A k�t s�rga szem szinte �getett a f�k k�z�l. Satax megbabon�zva figyelte a borosty�nsz�n� szemp�rt, ujjai egy pillanatra meglazultak a l�ndzsa nyel�n. A s�lyos fegyver kics�szott a kez�b�l, �s tompa puffan�ssal a f�ldbe f�r�dott. Satax mag�ban �tkozta �gyetlens�g�t, �s egy pillant�st vetett a l�ndzsa fel�, azt�n �jra oda n�zett, ahol a borosty�ns�rga szemp�rt l�tta, de m�r csak a bokrok hajladoztak mag�nyosan a sz�lben.

Satax gerinc�n v�gigcsordult a f�lelem jeges patakja. Nem �rezte m�r mag�t biztons�gban az �gon, �s �vatosan feljebb m�szott. Esz�be sem jutott, hogy a l�ndzs��rt lemenjen, hiszen azokban a s�rga szemekben egy csipetnyi j�indulat sem rejt�z�tt. Megtapogatta a t�r�t, �s ett�l egy kicsit megnyugodott, azt�n �jra k�r�ln�zett.

Mintha… valaki �llna az etet� mellett. S�t�t alak, tal�n egy farkas, vagy egy guggol� ember. M�g h�rom csatlakozott hozz�, fej�ket �gy dugt�k �ssze, mintha csak besz�lgetn�nek. A hold - tal�n csak hogy bosszantsa Satax-ot - k�nny� felh�takar�t vont maga el�, s �gy megs�r�s�d�tt a s�t�ts�g az etet� k�r�l. A fi�nak m�g az is esz�be jutott, hogyha net�n eldobn� a t�r�t, az bizony csengve meg�llna a leveg�ben, hisz nincs ott m�s, csak szikla.

F�l�t hegyezte h�t, de a sz�l, ami kor�bban elcsendesedett egy kicsit, �jra r�zend�tett, �s m�ly brummog�s sz�letett az �gak k�z�tt. Satax szorosabban kapaszkodott a f�ba, hogy le ne essen, s lassan sejteni kezdte, mif�le l�nyek vannak odalent.

Nem, nem, nem, az nem lehet. - ism�telgette mag�ban k�ts�gbeesetten, s k�zben kimeredt szemmel figyelte, hogy a lycanok lassan a fat�rzs k�r� gy�lnek, fel�je ford�tj�k arcukat. A s�rga szemek par�zslottak a s�t�tben, s az �jb�l teljes f�ny�ben ragyog� hold megvil�g�totta a l�nyeket.

H�rom k�z�l�k fiatal l�ny lehetett, tal�n ha h�sz�vesek voltak. Az arcuk olyan sz�p, ak�rcsak az a festm�ny, amit Noarr tisztelet�re festett egy v�ndor mester n�h�ny �ve, a falu templom�nak, azonban als� �s fels�ajkukb�l ujjnyi hossz� szemfogak �lltak ki, kezeik karmokk� torzultak. Ruh�zatok egyszer� b�rb�l k�sz�lt, s furam�d mindh�rmuknak teljesen �sz haja volt.

A negyedik alak egy f�rfi, �gy t�nt, � a falka vez�re. R�morrant az egyik n�st�nyre - Satax-nak nehez�re esett emberk�nt gondolnia a n�kre - aki sz�k�lve lekuporodott, �s od�bbment n�h�ny l�p�snyire, �s felvette a f�ldr�l Satax l�ndzs�j�t, majd a f�rfi kez�be nyomta.

A fekete �st�k� lycan megforgatta a kez�ben a fegyvert, azt�n Satax fel� haj�totta. A l�ndzsa alig egy l�bnyira ker�lte el a fi� fej�t, �s reccsenve f�r�dott a f�ba. A lycan felr�h�g�tt, ahogy Satax k�ts�gbeesetten megpr�b�lta elker�lni, hogy leessen a f�r�l, azt�n �jra a n�st�nyeire ugatott, akik k�z�l az egyik azonnal felugrott, �s elindult Satax fel�. A fi� d�bbenten n�zte, hogy milyen gyorsan lend�lt egyik �gr�l a m�sikra, �s m�g megijedni sem volt ideje, amikor a n� m�r a bok�j��rt ny�lt.

Ahogy az �les karom a l�b�hoz �rt, Sataxr�l lehullott a b�nults�g, �s teljes erej�vel a n�st�ny arc�ba r�gott. El�gedetten horkant fel, ahogy meghallotta a panaszos hangot, �s l�tta, hogy a n�st�ny lezuhant. �r�me azonban korai volt, mert n�h�ny �ggal lejjebb a lycan meg tudott kapaszkodni, s most m�r gy�l�lett�l izz� pillant�s�t ford�totta Satax fel�, �s �jra megindult felfel�.

M�g Satax ezzel a n�st�nnyel harcolt, nem vette �szre, hogy a h�ta m�g�tt a m�sik kett� is fellopakodott a f�ra. Az el�tte l�v� most m�r �vatosabban k�zeledett, �s nem egyszer oldalra is pillantgatott. A m�sik kett�t a fi� m�r csak akkor vette �szre, amikor alig karny�jt�snyira voltak t�le. K�ts�gbeesetten felord�tott, �s megpr�b�lt m�g feljebb k�szni az �gakon, de a lycanok sokkal gyorsabbak voltak n�la.

Pillanatok alatt h�rom p�r er�s k�z ragadta meg, �s b�rhogy is verg�d�tt, nem tudott kiszabadulni k�z�l�k. Az a lycan, amelyiket orrba r�gta, hatalmas pofont adott neki, Sataxnak az �t�st�l felszakadt a szem�ld�ke. A n�st�ny el�gedetten mordult egyet, azt�n sz�lsebesen megindultak lefele a f�r�l, �s alig f�l sz�vdobban�snyival k�s�bb m�r ott �lltak a h�m el�tt.

Az k�v�ncsian megszimatolta a fi�t, aki most m�r nem pr�b�lt meg ellen�llni. Csendesen s�rdog�lt, s vizelete v�gigfolyt a l�b�n. A lycan h�tr�bb h�z�dott egy kicsit, azt�n a n�st�nyekre n�zett. Azok egyszerre elengedt�k a fi�t, �s f�lig k�tl�bon, f�lig n�gyl�bon futva elrohantak a f�k k�z�.

A lycan k�nyelmesen, szinte ember m�dj�ra letelepedett a fa t�v�be, azt�n intett Satax-nak is, hogy foglaljon helyet. Az rettegve engedelmeskedett, �s igyekezett min�l t�volabb h�z�dni a lycant�l, mik�zben minden ir�nyba forgatta a fej�t, hogy ha a n�st�nyek meg akarj�k lepni, id�ben fel tudjon ugrani.

- Rlk, hgy ltlk, fm. - morogta a lycan, Satax-nak pedig t�gra ny�ltak a szemei. A l�ny mondani akart valamit, de tal�n a hossz� szemfogai miatt nem siker�lt neki. �gy t�nt, egy kicsit mintha elgondolkodott volna, azt�n az �mul� szemek el�tt furcsa v�ltoz�sok mentek v�gbe.

A szemfogak lassan visszah�z�dtak, a h�m arca is egyre ink�bb kezdett emberi form�t �lteni. M�gpedig ismer�s form�t, sz�vbemarkol�an ismer�set.

- Apa ? - suttogta Satax t�tov�n, a f�rfi pedig b�lintott.

- �gy van, fiam. �r�l�k, hogy �jra l�tlak. - b�lintott a m�sik, Satax pedig ahelyett, hogy r�g halottnak hitt apj�t �lelte volna, gyorsan h�tr�bb h�z�dott m�g egy l�p�snyit.

- Mi… mi ez a d�moni var�zslat?

- Nem var�zslat. A lycanok emberek, fiam. Legal�bbis, r�szben. - mondta az apja, �s elhallgatott. Valahol az erd�ben, Sataxnak bal k�z fel�, er�s recseg�s t�madt, �s kisv�rtatva felbukkant a h�rom n�st�ny, maguk ut�n cib�lva a szarvas tetem�t. Az �llat nyak�n t�bb harap�snyom �ktelenkedett, �s a n�st�nyek morogva kaptak egym�s fel�, mikor �gy �rezt�k, hogy a m�sik t�ls�gosan is mag�nak k�veteli a zs�km�nyt.

Satax apja halkan felmordult, a n�st�nyek elersztett�k a tetemet, �s letelepedtek mell�. N�h�ny pillanattal k�s�bb mindh�rmuknak elt�ntek az agyarai, s ha egy v�ndor arra t�vedt volna, semmi k�l�n�set nem l�tott volna a h�rom n�n �s a f�rfin.

- De.. de mi azt hitt�k, meghalt�l! - szakadt ki Satax-b�l, az apja pedig b�lintott.

- Pontosan ez volt a sz�nd�kom. Az emberek f�lnek a lycanokt�l, �s valljuk be, van is alapja ennek a f�lelemnek...

- Mi�rt akart�l meg�lni? - v�gott Satax apja szav�ba, de az csak megh�zta a v�ll�t.

- Zs�km�ny volt�l, �s m�r r�gen nem ett�nk. Gondolom, a szarvast any�dnak viszed, igaz?

Satax a d�bbenett�l csak b�lintani tudott. Ez a f�rfi, aki itt �l mellette, valamikor az apja volt. Most m�gis k�z�ny�sen besz�l arr�l, hogy kis h�j�n lem�sz�rolta a saj�t fi�t. Az esze egyszer�en nem tudta elfogadni ezt a k�ptelens�get, de az apja nagyon is val�s�gosnak t�nt.

- Mi... mi lesz most velem? -pr�selte ki v�g�l mag�b�l a k�rd�st, �s a rem�nyked�s �s a f�lelem kifejez�s�nek kevered�s�vel n�zett az apj�ra.

- Igazs�g szerint meg kellene, hogy �lj�nk. R�gen ett�nk m�r finomat, igaz, l�nyok? - villantott egy s�t�t mosolyt a m�g�tte �l�kre, akik elvigyorodtak, �s lassan �jra megjelentek az agyaraik.

- Apa... apa, a fiad vagyok!

- T�ved�s. Te csak egy mbr vgy.. - az utols� szavak morg�sba f�ltak, Satax pedig felugrott, �s rohant, az �let��rt. Hallotta maga m�g�tt a l�pteket, �s megpr�b�lt cik�zni, de nem volt es�lye. A lycanok t�l gyorsak voltak.

Amikor egy karom a h�t�ba t�pett, felsikoltott, azt�n csend telepedett az erd�re.